História obce

SK

Obec sa spomína od r. 1341 pod menom Hegmuky, neskôr Hegymeg (1427), Maďarské Záhorany (1920) a Uhorské Zahorany (1927). Dnešný názov obce Dolné Zahorany sa používa od roku 1948.

Obec pôvodne ležala v doline medzi Padarovcami a Lukovištím. V roku 1566 ju Turci spustošili a obyvatelia si založili novú obec na vyššie položenom mieste. Od roku 1341 patrila hradnému panstvu Hajnáčka, konkrétne Séčeniovcom. Do konca 16. storočia sa vo vlastníctve obce vystriedalo deväť šľachtických rodov. Uvádza ich monografia Ľ. Sokolovského o dejinách Malohontu. Z nich si pozornosť zasluhujú Parlagiovci, ktorí si v Dolných Záhoranoch uplatňovali zemepanské práva plných 40 rokov – v rokoch 1552 až 1592. Neskorší majitelia obce sa už konkrétne neuvádzajú.

Je zaujímavé, že historickým symbolom obce od roku 1774 je cirkevný motív, a to aj napriek tomu, že farský kostol zasvätený sv. Michalovi postavili až v roku 1885. Na pečatidle Dolných Záhorian z roku 1774 je vyrytý na pažiti kľačiaci svätec, pred ním leží lev. Rok vzniku pečatidla je rozložený po stranách svätca, nad číslicami sú po dve ružičky. Kruhopis pečatidla znie: „SIGILLUM MAGYAR HEGYMEG 1774“. Odtlačok pečatidla našiel a uverejnil Š. Otruba na dokumente z roku 1786.

V chotári obce v posledných dvoch desaťročiach 18. storočia vznikla osada Malé Záhorany, o ktorých je konkrétna písomná správa z roku 1802. Táto osada, pochopiteľne nemala ani vlastnú správu a nevyvíjala ani žiadnu kancelársku činnosť. Nepoužívala teda žiadny znak.

V r. 1828 mali Dolné Zahorany spolu s obcou Horné Zahorany 38 domov a 281 obyvateľov, ktorí sa zaoberali poľnohospodárstvom. V rokoch 1938 – 1944 bola obec pripojená k Maďarsku. JRD tu bolo založené v r. 1952.

 

Községünk története

HU

1341-ben ben "Hegmuky" néven említik először. 1427-ben már "Hegymeg" alakban szerepel. 1341-ben Ajnácskő tartozékaként a Széchy család birtoka volt. A 16. század végéig a falu birtokában kilenc nemesi család váltotta egymást. A község pecsétje 1744-ből származik. 1828-ban 38 házában 281 lakos élt, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak.

Vályi András szerint: "HEGYMEG. Magyar Hegymeg. Magyar falu Kis Hont Várm. földes Urai G. Betlehem Miklós, és B. Lusinszky Ferentz, lakosai katolikusok, fekszik Osgyán mellett, erdejek nintsen, legelője szűk, földgyei 3 nyomásban trágazás után jók, fuvarozással keresik élelmeket."

Fényes Elek szerint: "Magyar-Hegymeg, magyar falu, Gömör és Kis-Honth egyesült vmegyékben, Osgyán szomszédságában; 252 kath. lak., dombos, de meglehetős határral. F. u. többen. Ut. p. Rimaszombat."

Gömör-Kishont vármegye monográfiája szerint: "Magyarhegymeg, a nógrádi határ közelében fekvő magyar kisközség, 54 házzal és 277 róm. kath. vallású lakossal. Hajdan Ajnácskő vár tartozéka volt és a XV. század közepén Nógrádhoz tartozott. Akkoriban egyszerűen csak Hegymeg volt a neve. Később a gróf Bethlen család lett a földesura. A kath. templom 1884-ben épült. Ide tartoznak Rigó, Kishegymeg és Szibokor puszták is.